A+ R A-

Vukics Ferenc Röviden a Baranta versenyekről

Vukics Ferenc: Röviden a Baranta versenyekről
A versenyek a megmérkőzés tapasztalatát adják. Folyamatosan visszaigazolják a tanultak helyességét és eredményességét.

 

 

 

 

 

A magyar ember természeténél fogva objektív. Bizonyítást kíván a szavak mellé. Sőt!Elsődlegesen bizonyítást vár és inkább utána hallgatná meg azokat a bizonyos szavakat.A Baranta versenyek folyamatosan változó, az anyagi lehetőségek függvényében /védőeszközök/ egyre inkább harcszerűbbé váló rendezvények. Objektív tudás felé vezetnek bennünket. A küzdelmek során nem a győzelem az elsődleges, hanem a teljes odaadással küzdés megvalósítása során a velem küzdő fél és önmagam magasabb szintre emelése. A továbblépéshez, a magasabb értékek eléréséhez egyedül terméketlen vagyok. Szükségem van egy másik „felemre”: Egy küzdő „félre”. A versenyek a megmérkőzés tapasztalatát adják. Folyamatosan visszaigazolják a tanultak helyességét és eredményességét.


A magyar ember természeténél fogva objektív. Bizonyítást kíván a szavak mellé. Sőt! Elsődlegesen bizonyítást vár és inkább utána hallgatná meg azokat a bizonyos szavakat. A Baranta versenyek folyamatosan változó, az anyagi lehetőségek függvényében /védőeszközök/ egyre inkább harcszerűbbé
 váló rendezvények. Objektív tudás felé vezetnek bennünket. A küzdelmek során nem a győzelem az elsődleges, hanem a teljes odaadással küzdés megvalósítása során a velem küzdő fél és önmagam magasabb szintre emelése. A továbblépéshez, a magasabb értékek eléréséhez egyedül terméketlen vagyok. Szükségem van egy másik „felemre”: Egy küzdő „félre”. Ha a felkészülésem tisztességes és kemény, ha a küzdelem során a legtöbb tudásomat nyújtom, akkor a magyar gondolatiság értelmezése szerint nem lehetek vesztes. Mindenképpen több, jobb, emberibb és magyarabb leszek a megmérettetés által. A versenyek valójában az élet megkülönböztetett rítusai, szertartásai. Legfőbb céljuk a teljesítmények mérése és visszaigazolása. A versenyek nem önmagukért vannak. Ma azt látjuk, hogy maga a versengés diktál. A versengés csupán eszköz bizonyos célok elérése érdekében. A Barantában nem lehet cél a valóság korlátozása csak azért, hogy könnyebben megrendezhetővé váljon egy megmérettetés. Lehet, hogy ez nem közönségbarát magatartás, de a verseny ne a közönségről, közvetítésről szóljon, hanem arról, ami miatt a Barantázók összegyűltek: a másik és önmagunk emeléséről, az igazságról és a valóságba való belepillantásról. A szabályoknak egyértelműeknek, egyre inkább a harcszerűség irányába mutatónak kell lenniük. A szabályok halmozása a valóság eltakarására szolgál. A sportszerűséget a közösségi élet mindennapos szabályai, a morál és az erkölcs, ne pedig azoktól elszakadt rendszerek határozzák meg.


A versenyek arra is alkalmasak, hogy a közösségek belelássanak az egyes személyek valódi „mélylelkületébe”. Aki a tisztes keménységen, az ésszel élő csibészségen kívül erőszakoskodó, kegyetlenkedő, azt a közösség tagja itt láthatják meg igazán és dönthetnek további sorsa felől. A Baranta megmérettetések alkalmasak arra, hogy egy-egy „fegyvernemben”, képességben kiemelkedőt ugyanúgy elismerjünk, mint a összetett képességekkel rendelkező harcost. Itt sokkal több lehetőség van az önmegvalósításra, az egyéni és a közösségi sikerre. A versenyek arra is rámutatnak, hogy hol, milyen színvonalú munka folyik. Ez nemcsak a versenyeken elért eredményekre, hanem a közösségek tagjainak viselkedésére, magyarságismeretük mélységére, csoportos szervezettségük, rendezettségük és vezetésük milyenségére is vonatkozik.


A magyar ember versengő jellem. Szereti a „sokat próbált” embereket. Nevelési rendjét is úgy alakította ki, hogy az élet különböző időszakai mellé odarendelte azokat a megmérettetéseket, amelyek biztosították az önmaga és a környezete értékeivel tisztában lévő, magabiztos, elkötelezett, önállóan gondolkodó és cselekvő személyiségek és az általuk létrehozott közösségek létrejöttét. A versengésekben egyaránt lehetőséget kell adni az egyéni, a páros /ikres/, a csoportos-, csapat mérkőzéseknek. Az edzések, összejövetelek során kisebb megmérettetésekkel készüljünk elő a nagyobbakra. Küzdelmi versenyszámok esetén a lehető legtöbben gyakorolják be a vezetőbíró szerepét. Miután a sérüléseknek itt a legnagyobb veszélye és a legtöbb problémának egy kemény, egyöntetű és következetes vezetés tudja  kivenni a „méregfogát”, ezt a lehető legtöbb embernek kell magas szinten művelni. Gyermekeknél rendezett versenyek során vegyük figyelembe az adott korosztály életkorát. Minél korábban kezdi a versengést egy ember, annál összerakottabb felnőtt lesz belőle. Egyetlen kérdésre kell figyelni csupán: a megmérettetésnek a lehető legtöbb értéket kell közvetítenie. Ez a rendezők, felkészítők és elbírálók felelőssége.