A+ R A-

Numidia – az ösztönös lovasok hazája

NumidiaiNumidiaaz ösztönös lovasok hazája
A numidák a háborúban különösen mint lovasok tüntek ki. Pénzeiken, a fennmaradt művészeti alkotások többségén a ábrázolása szinte elkerülhetetlen volt. Királyaik, hadvezéreik sikereiket gyorsan mozgó lovascsapataiknak köszönhették. Lovaik és harcosaik messze földön híresek voltak kitartásukról, tűrőképességükről. Lovas harcászatuk egy különleges lókezelési eljárásra épült.

 

 

A numidiai lovasok valóságosan gyakorolták a és lovas egységét. Zablát, kantárt, nyerget nem használtak, a kengyelt még nem ismerték. Harc közben lovaikat valószínűleg testtel és hanggal irányították. Mindkét kezükkel harcoltak a hátáról. A legtöbb ábrázoláson könnyű lándzsákat /kelevézeket/ és pajzsot láthatunk a harcosok kezében.

Numidiaaz ösztönös lovasok hazája

A numidák a háborúban különösen mint lovasok tüntek ki. Pénzeiken, a fennmaradt művészeti alkotások többségén a ábrázolása szinte elkerülhetetlen volt. Királyaik, hadvezéreik sikereiket gyorsan mozgó lovascsapataiknak köszönhették. Lovaik és harcosaik messze földön híresek voltak kitartásukról, tűrőképességükről. Lovas harcászatuk egy különleges lókezelési eljárásra épült. A numidiai lovasok valóságosan gyakorolták a és lovas egységét. Zablát, kantárt, nyerget nem használtak, a kengyelt  még nem ismerték. Harc közben lovaikat valószínűleg testtel és hanggal irányították. Mindkét kezükkel harcoltak a hátáról. A legtöbb ábrázoláson könnyű lándzsákat /kelevézeket/ és pajzsot láthatunk a harcosok kezében.


Noumidia, Nomadia, a mai Algir, Keleten határos volt Carthago területével vagy a római Africa provinciáival a Tusca folyóig, Délen Gaetuliáig és belső Libyáig terjedt, Nyugaton határos volt Mauritaniával (az Ampsaga folyóig, előbb a Mulucha folyó volt a határ), Északon a Földközi tengerig terjedt. A jobbára termékeny országon az Atlas nyúlványai vonultak végig, melyek közül nevezetes Keleten a Thambas (ma Dsebel Edug, Bonától Északra), Délnyugaton az Aurasius (ma Dsebel Auresz). A hegyfokok között legjelentékenyebbek Tretum, ma Szebba Rusz, ’Ippou acra, Promuntnrium Hippi, ma Cap de Garda vagy Rasz el Hamrah. Folyói: Keleten a Tusca határfolyó, az Armoniacus (ma Mafragg), a Rubbricatus (ma Szebusz), a Muthul (ma Vád Melleg), a Bagradas (ma Medserda) mellékfolyója, az Ampsaga (ma Vád el Kibbir), határfolyó Nyugaton. Termett az országban gabona, különösen buza, bor, déligyümölcs, volt lova, juha, kecskéje, elefántja, oroszlánja és sok más vad állata s gazdag volt érczekben és kövekben s a legelőhelyek gazdagsága magyarázza lakóinak folytonos vándorlását és a városok késő keletkezését.

A numidák ( az északafri
kai ághoz tartozva) a massyliusok és massaesylusok főtörzsére oszlottak, az előbbiek az Ampsagától Keletre a tulajdonképeni Numidiában, az utóbbiak ettől a folyótól Nyugatra az országnak később Mauritaniához csatolt részében.

Numidiai lovasokA numidák a háborúban különösen mint lovasok tüntek ki; országukat Julius Caesar 46-ban Kr. e. római provinciává tette. Városai közül nevezetesek a tengerparton: Tabraca a Tusca mellett (ma Tabraka), Hippo Regius (l. Hippon, 1), Rusicada (ma Stora vagy Philippeville), Collu (ma is Collo), nagy biborfestéssel. Az ország belsejében: Bulla Regia, Calama (némelyek szerint Sallustius Suthulja), Cirta (ma Constantinieh), meredek sziklán, Lambesa (helyeseben Lambaesis, ma Lambesz), 123. óta Kr. e. Diocletianusig a római legio (III. Augusta) székhelye, Sicca Veneria (ma Keff), Zama (ma Jama), Juba kincstára és rendes székvárosa, ütközet helye Scipio és Hannibal között, Theveste (ma Thebessza), Augustustól a Flaviusokig állomáshelye a római legiónak.

A rómaiak előtt


A Numidia által az ókorban jelölt régió változott az idő folyamán. Kezdetben (ahogy Polübiosz és más történészek látták a Kr. e. 3. században) A Karthágótól nyugatra fekvő területet jelölte, azaz az egész Maghrebet a Mulucha (Muluya) folyóig. A numidiaiakat törzsek két csoportjába sorolták: keleten a Massyli és nyugaton a Massaesyli. A második pun háború idején a keleti törzsek a rómaiakat, a nyugatiak Karthágót támogatták. A háború végén a győztes rómaiak az egész területet Mauretániától a karthágói határvidékig Massinissa (meghalt Kr. e. 148-ban) nyugati királynak adományozták a délkeleti Cyrenaicával együtt, igy Numidia teljesen kürölvette Karthágót, kivéve a tenger felől.

Provincia, változó határokkal

Miután Jugur
tha király a rómaiak rabjaként Kr. e. 106-ban meghalt, nyugat-Numidiát Bocchus, Mauretania királya kapta, a maradék területeket pedig (Cyrene és környéke kivételével) továbbra is bennszülött hercegek uralták Caesar és Pompeius polgárháborújáig. Numidia egy időre Africa Nova provincia lett, de Augustus az actiumi csata után visszaadta II. Jubának.

Röviddel ezután, Kr. e. 25-ben, Juba ehelyett Mauretania trónját kapta, Numidiát pedig felosztották Mauretani és Africa Nova között. Septimus Severus alatt, (Kr. u. 193)-ban, Numidiát leválasztották Africa Vetus provinciáról, és ettől kezdve császári procurator kormányozta. Diocletianus új államszervezetében Numidia egyike lett Africa kerület hét provinciájának Numidia Cirtensis néven.

Numidia erre az időre már erősen romanizálódott, és számos városa volt. A vandálok inváziója (Kr. u. 428) után lassú hanyatlásnak és sivatagosodásnak indult.