A+ R A-

Justinus: A szkíták vitája az egyiptomiakkal

SzkítákJustinus: A szkíták vitája az egyiptomiakkal
 "A szkíták nemzetét tehát mindig a legősibbnek tartották, ezt jól mutatja vitájuk az egyiptomiakkal. Az egyiptomiak a következő érveléssel vitatták maguknak az emberi nem eredetét: azt állították, hogy a dolgok kezdetén az első emberek semmiképpen sem lakhattak ott, ahol elviselhetetlen a hideg vagy iszonyú a hőség, hiszen ezekkel szemben az elme máig sem tudott valamiféle takarót kimesterkedni; Egyiptom középen van, földje dúsan termő, éghajlata kiegyensúlyozott, a Nílus pedig a napmeleg hatására az iszapból számtalan állatfajt teremt; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy az első emberek ott találhatók, ahol a legkönnyebben fejlődhettek."

 

"A szkíták nemzetét tehát mindig a legősibbnek tartották, ezt jól mutatja vitájuk az egyiptomiakkal. Az egyiptomiak a következő érveléssel vitatták maguknak az emberi nem eredetét: azt állították, hogy a dolgok kezdetén az első emberek semmiképpen sem lakhattak ott, ahol elviselhetetlen a hideg vagy iszonyú a hőség, hiszen ezekkel szemben az elme máig sem tudott valamiféle takarót kimesterkedni; Egyiptom középen van, földje dúsan termő, éghajlata kiegyensúlyozott, a Nílus pedig a napmeleg hatására az iszapból számtalan állatfajt teremt; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy az első emberek ott találhatók, ahol a legkönnyebben fejlődhettek.
A szkíták viszont azt erősítgették, hogy ennek nincs jelentősége, az isten és a természet semmit sem csinál fölöslegesen, nem alkotott olyan helyeket, amelyek egészen üresek, az állatok és egyéb dolgok teremtése során mindent a hely és az éghajlat viszonyainak megfelelően alkotott meg, a hideg vidékekre durva testeket helyezett, mások képesek elviselni a hőséget, a növényeket és gyümölcsöket a hely és az éghajlat szerint a legcélszerűbben osztotta el; akárhogy történt is a teremtés, akár egyesülés és a dolgok összevegyülése volt az, akár a vizek áradása a földek fölött, akár tűz borított mindent, és ez szülte a világot, mint mondják, akárhogy volt is, a szkíták mindenképpen korábbi eredetűek. Mert ha az isten akaratából tűz esett a földre, azt kell hinni, hogy a tűztől először a fagyos észak szabadult meg, Egyiptom viszont és a többi terület, amely napkelet felé esik, igen lassan vált mérsékeltté, hiszen még ma sem nélkülözi a nap forróságát; ha özönvízbe merült el a talaj, a visszavonuló vízből a magasan fekvő észak bukkant ki gyorsabban, és ez nem történhetett korábban sehol, mint Szkítiában.

Szkítia
Hogy ez milyen magasan fekszik, könnyen belátható abból, hogy minden Szkítiából eredő folyó a Fekete- és az Egyiptomi-tengerbe siet, míg viszont Egyiptom királyok és nemzedékek oly sok fáradozása és költsége ellenére mindmáig sem tud ellenállni az árvíz erejének. Ebből könnyen megállapítható, hogy a Nílus nem délről, hanem a nyugati Atlasz-hegységből folyik kelet felé. Ha az egység szétoszlásakor és a dolgok egyesülésekor a könnyebb anyagok felfelé, a nehezek lefelé mozogtak, bizony az éghez közelebbi, a kiemelkedő sarkon fekvő Szkítia emelkedett ki előbb."

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára egyik Justinus-ősnyomtatványának bejegyzései
A magyarországi humanizmuskutatás gyakran vette hasznát egy kódex, vagy ősnyomtatvány bejegyzéseinek, ha a könyv tulajdonosának, vagy a bejegyzések készítőjének munkásságáról, műveltségéről keveset lehet tudni, vagy egyes részkérdésekben további információkra volt szükség. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (= MTAK) egyik ősnyomtatványa, Justinus Epitoméjának 1470-es római, Ulrich Hahn-féle kiadása éppen ebből a szempontból jelentős: a nyomtatott szöveget ugyanis a körmöcbányai születésű Schaider Pál javította, emendálta az ifjabbik Guarino Justinus kódexe alapján 1494-ben, és magyarázó jegyzetekkel, kommentárokkal is ellátta. Még egy kötet maradt korunkra, amely az ő javításait tartalmazza, ez Cicero Epistolae ad familiaresának 1477-es kiadása, amelyen 1495-ben dolgozott. Az értékes ősnyomtatvány jelenleg az Österreichische Nationalbibliothek tulajdonában van.