A+ R A-

A II. András vezette V. keresztes hadjárat érdekességei

A II. András vezette V. keresztes hadjárat érdekességei

A II. András vezette V. keresztes hadjárat érdekességei.
Az eredeti tervek szerint Genovai gályákkal indultak volna útnak, de azok túl nagy árat kérnek a szállításért, ezért a sereg fele visszafordul. A kudarc miatt a király megállapodik a magyarokkal ellenséges Velencével. A tengeri szállítás fejében Velence javára lemondott Zára birtokáról és megnyitotta az országot a velencei kereskedők előtt.

A keresztes seregek II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezetése alatt szálltak tengerre. A magyar keresztesek 1217 nyarán indultak el, s Zágráb - Spalató érintésével velencei hajókon jutottak Cipruson keresztül Akkonba (Akkó) 1217 októberében.
Az V. keresztes hadjáratot még 1215-ben a IV. lateráni zsinaton kezdeményezte III. Ince pápa. III. Ince pápa a negyedik hadjárat sikertelensége után (hiszen a keresztesek el sem jutottak a Szentföldre) 1213-ban újabb hadjáratot javasolt. Az Európában dúló belháborúk miatt senki sem reagált a felhívásra. Ennek ellenére 1215-ben a lateráni zsinaton újabb hadjárat indítását határozták el, melyre később II. András magyar király, VI. Lipót osztrák herceg és Lajos bajor herceg jelentkezett.  A háború megindítására 1217-ben, már III. Honorius pápa idején került sor. Az egyházfő Szicíliában veszélyesen nagy hatalomra szert tevő II. Frigyes császárt megakadályozta a hadjáratban való részvételben.
II András második házassága után, amelynek révén a konstantinápolyi latin császárral rokonságba került, a császári trón reményében balkáni politikáját is alárendelte dinasztikus szempontjainak. A trónt azonban apósa, Courtenay Péter foglalta el. A még III. Bélától örökölt keresztes hadjárat kötelezettségének teljesítésére, /II. András apja pápának tett ígéretét teljesítette a hadjárat vezetésével. III. Béla ugyanis megígérte a pápának, hogy részt vesz a keresztes háborúban, de halála miatt ennek nem tudott eleget tenni. Fiára hagyta ezen kötelesség teljesítését/ a pápa többszöri sürgetésére 1217-ben szánta el magát. Az eredeti tervek szerint Genovai gályákkal indultak volna útnak, de azok túl nagy árat kérnek a szállításért, ezért a sereg fele visszafordul. A kudarc miatt a király megállapodik a magyarokkal ellenséges Velencével. A tengeri szállítás fejében Velence javára lemondott Zára birtokáról és megnyitotta az országot a velencei kereskedők előtt.
A keresztes seregek II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezetése alatt szálltak tengerre. A magyar keresztesek 1217 nyarán indultak el, s Zágráb - Spalató érintésével velencei hajókon jutottak Cipruson keresztül Akkonba (Akkó) 1217 októberében.
Akkon jelentősége különösen Jeruzsálem Szaladin általi elfoglalása után nőtt meg (1187), a város a kisebb területűre zsugorodott keresztes királyság fővárosává vált, ide érkeztek a tenger felől a keresztes hadak, s a velencei, genovai, pisai kereskedők révén a térség kereskedelmi központjává fejlődött.
II. Endre magyar, Brienne János jeruzsálemi és Hugó ciprusi királyok, a megindítandó hadjárat tervében nem tudtak megállapodni. Jeruzsálem visszavételére úgy látszik senki sem gondolt; a keleti keresztyének sokkal nagyobb súlyt fektettek a tengerparti városok birtokára s azon hitben, hogy az Ejjubiták hatalmát Egyiptomban kell megtörni – mire már a negyedik keresztes hadjárat vezérei is gondoltak – egyenesen Egyiptomot akarták megtámadni.
 Azonban vagy mivel a tervtől a magyar király idegenkedett, vagy mivel az átkelést Egyiptomba tél idején veszélyesnek ítélték, e tervet is elejtették. Eközben, mivel Szíriában rossz termés volt, az élelmiszerek oly drágák lettek, hogy a szegényebb zarándokok kénytelenek voltak visszatérni; az ott maradottak pedig – úgy látszik a bajor keresztesek durva kihágásai miatt – a keleti keresztyénekkel merültek botrányos viszálykodásokba.
  Akkonban külön negyedük volt a különféle nációknak, a magyarok ideérkezésük után a német negyedben laktak, majd hamarosan támadásba lendültek a mohamedánok ellen. A magyarok Betszaidánál megverték az egyiptomi szultán seregét. Harcoltak a Jordán völgyében, a Tábor-hegyet sikertelenül ostromolták és a Kinneret-tó környékén is jelentősebb ütközetekben vettek részt. Az első támadást Betszaidánál II. András maga vezette, majd a parancsnokságot fiára, Dénesre bízva ereklyegyűjtő körútra indult, és hajón a Tripoliszi Grófságba látogatott. A mohamedánokat meglepte a hasonló felfogásban harcoló magyarok jelenléte. Az Ajjúbida uralkodó állítólag több okból is elkerülte a döntő ütközetet. A hadjárat során többször előfordult, hogy az össz-keresztény hadak legnagyobb megrökönyödésésére a magyar vezérek a csata megállítására adtak utasítást, mivel a velük szemben álló muzulmán csapatok /török-türk-kurd/ harcosaiban testvérnépeket láttak.
II. András végül különösebb hadi sikerek nélkül, nem törődve a jeruzsálemi patriarcha átkával 1218 januárjában  Antiochián, Cilicián, Nicaeán és Konstantinápolyon keresztül indult hazafelé, ahova az esztendő végére érkezett meg. Később III. Honorius pápa előtt azzal védekezett, hogy a Magyarországról kapott rossz hírek késztették hadjárata abbahagyására.
Jeruzsálem muszlim lakói a város falait lerombolták, hogy bevétele esetén a keresztényeknek a város védelmét megnehezítsék és elmenekültek a városból.
A keresztes seregek ezután Damietta egyiptomi kikötővárost vették ostrom alá a Nílus deltájában. A várost sikeresen el is foglalták abban a reményben, hogy Damiettából kiindulva elfoglalhatják Egyiptomot, majd Palesztinát és végül Jeruzsálemet is. Damiettát 1219-ben a keresztes hadak el is foglalták és hozzáláttak annak megerősítéséhez. 1221 júliusában innen kiindulva támadták meg Egyiptomot. Al-Kámil szultán segítséget kapott a szíriai Ajjúbida uralkodótól és döntő vereséget mért a keresztes hadakra. Az V. keresztes hadjárat így teljes kudarcba fulladt.
Nyolcszáz éve a Szentföldön?
Akkon városától északkeletre emelkedett Montfort keresztes vára. A vár közelében pedig egy Balaton nevű helyiséget jelöl a régi térkép! A falu mai neve Máiljá (Máálija, Micilya), melyről a jelenkori izraeli útikönyvek megjegyzik, hogy lakói keresztény arabok, s a faluból rövid gyalogtúrával közelíthető meg Montfort vára. A viszonylag épen maradt erődítmény 18 méter magas tornyából a mai látogató elé is csodálatos kilátás nyílik Galilea nyugati részének hegyeire és völgyeire. Egy arab etnográfus adatai szerint a vár közelében fekvő, már említett Máiljá falu lakói katolikus vallású arabok, holott a keresztény arabok többsége ortodox, s a mai napig megőrizték olyan családneveiket, mint például: Albert, János, István, Mátyás, Fanni, Regina, stb. A magyar nevek tükrében feltehető a kérdés: az említett arab családok magyar keresztes vitézek leszármazottai lennének?
Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől
Makó Jeruzsálemtől valóban messze van, de a szólás nem a két város távolságára utal. Állítólagosan a válasz a magyar történelem egy humoros történetében rejlik: A monda szerint Makó vitéz 1217-ben II. András király keresztes seregében kelt útra Szentföldre. A bérelt velencei hajón lassan peregtek a homokóra homokszemei, ezért Makó vitéz unaloműzés képpen a borkészletek radikális megcsapolásában látta az időgyorsítás kulcsát. Az öreg jól felöntött a garatra és mikoron egy város tűnt fel a horizonton, templomtornyán kereszttel, Makó térdre borult és heves imádkozásba kezdett, mivel Jeruzsálemet vélte Spalato városában felfedezni. - A bor valóban gyorsítja az időt, de ennyire azért nem. - Hatalmas derültséget okozott, és a szólás azóta is fennmaradt, halhatatlanná téve az iszákos vitézt és nevét...
Egy prózaibb elmélet szerint a Szentföldön általában a hajók Accre, másként Accoban kötöttek ki, és amikor megérkeztek a keresztes hadak, akkor azt hitték, hogy már Jeruzsálemben vannak, azért mondták, hogy messze van, mint Acco Jeruzsálemből. Elképzelhető az is, hogy ebből az Accoból lett, Makó, de nincs rá bizonyíték, hogy ez lenne a hiteles magyarázat.
A mai Makó neve egyébként a keresztes hadjáratok idején még Felvelnök volt. Első virágzása a 13. század második felére esett, amikor a Csanád nemzetséghez tartozó Makó bán volt a földesura. Az 1299. évi oklevél már így említette: "Felvelnök, amelyet újabban Makófalvának neveznek".
Könyv:A hadjáratról legtöbbet a Magyarország és a keresztes háborúk c. könyvben tudhatunk meg, ahol három tanulmány is foglalkozik a történésekkel. Zsoldos Attila Magyarország bel-, és külpolitikai helyzetét mutatja be, amikor a király atyjának, III. Bélának a fogadalmát valósította meg, de lelkesedése nem volt határtalan: a Szentszéknek többször is figyelmeztetnie kellett az eskü végrehajtására. Veszprémy László magával a hadjárattal ismerteti meg az olvasót: a források segítségével részletesen elemzi a történéseket: az időközben fellépő pénzügyi nehézségeket, az óvatos hadi felfogást és a hazautat. Major Balázs "a másik oldalt" képviselve arra tér ki, hogyan látták az arabok a magyar kereszteseket, és felhívja a figyelmet a keleti kútfők sajátosságaira, sokszínűségére.