A+ R A-

Huszárroham 1941-ben- A Pongrácz Pál ezredes

Huszárroham 1941-ben- A Pongrácz Pál ezredes által vezetett roham
Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kidülledt szemmel, hitetlenkedve láttuk, hogy a szovjet ezred, amely eddig oly elkeseredett fanatizmussal védte ki támadásainkat, megfordul és pánikszerűen hagyja ott állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt és csillogó szablyájukkal aprítják őket. A huszárkard úgy látszik kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer a primitív fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelés felett.' " (8)

 

Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban

Részlet (55-56 oldalon)

A gyorshadtest útja Ukrajnában c. alfejezetben a magyar hadsereg résztvételéről 1941-ben, idézi Erich Kern német tiszt beszámolóját:

Ami meg a magyar katona virtusát illeti, azt a németek nem egyszer olyan haditény alapján ismerhették meg, mint amely 1941. augusztus elején Umántól délre, Pervomajszk körzetében történt. Egy német szemtanú ezt a háború után visszaemlékezéseiben így írta meg:

'Reggel ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, akik egy magas vasúti töltés mentén ásták be magukat. Már négyszer rohamoztunk és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a század parancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt csinálni?! Ez egy kicsit túl sok lesz az ô kecses, elegáns lovaiknak!

Hirtelen megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad, lovasszázad után közeledett felénk. A bronzszínűre sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Ezredesük, fénylő, arany parolival nyakán, kirántotta a kardját. Négy, vagy öt páncélgépkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban, csillogó kardokkal végig vágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott egykoron így! Minden elővigyázatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból.

Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kidülledt szemmel, hitetlenkedve láttuk, hogy a szovjet ezred, amely eddig oly elkeseredett fanatizmussal védte ki támadásainkat, megfordul és pánikszerűen hagyja ott állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt és csillogó szablyájukkal aprítják őket. A huszárkard úgy látszik kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer a primitív fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelés felett.' " (8)

Gosztonyi Péter idevonatkozó lábjegyzete:


(8) Erich Kern: Der Grosse Rausch, Zürich 1948, 54-55. old. Azonosításuk alapján itt az 1. lovas dandár 3. huszárezredéről lehet szó, amely Pongrácz Pál ezredes parancsnoksága alatt állt.

Először a határon kívül

Habsburg Ferdinánd király a schmalkaldeni háborúban (1546-47) Nyári Ferenc vezetése alatt 1200 huszárt bocsátott Móric szász választófejedelem rendelkezésére, bár ezeket itthon is jól lehetett volna használni a terjeszkedő törökök ellen.

A külföldön ekkor még ismeretlen magyar huszárok eltérő fegyverzetükkel és különleges ruházatukkal megrémisztették az ellenfelet, amikor végigportyázták a vidéket. Sisakjuknak nem volt arcvértje, csupán a szemellenzőn áthaladó arasznyi vas orrvédő, melyet harcban leengedtek. Alig néhányan használtak mellvasat vagy egyéb vértet, mert a bokáig érő hosszú ruha alatt nehéz lett volna páncélt viselni. fegyverük a kopja volt, de a kézitusában szablyával, pallossal vagy fokossal verekedtek.


A huszárok átúsztattak az Elbán, majd három órás vágtában Mühlbergnél szétverték János Frigyes szász választófejedelem csapatait. A fejedelmet Lauka József érte utol, és heves harc után foglyul ejtette. Jutalmul V. Károly császár, Ferdinánd bátyja, a vitézhuszárt és néhány huszártisztet súlyos aranylánccal ajándékozott meg.


Mecenigo, Velence követe egy ideig a császár oldalán tartózkodott, és a háború után megírta, hogy mindig a magyar huszárok voltak az elsők az ellenség elleni rohamokban, ezért a császár kijelentette, hogy sohasem fog többé hadat viselni egy jó csapat magyar vitéz nélkül.

Jókai Mór: Névtelen Vár

Részlet:

„Aspernnél már két inszurgens lovasezred is volt a tűzben, a nyitrai és a primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget. Francia vérteseket rohantak meg – fokossal és nyereg nélkül. Ez reményt ad, hogy másutt is jól fognak verekedni. Csak a tábori szolgálatot nehéz még velük megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön, szótlanul, mozdulatlanul, sárban-vízben megállni, zivatar elől bundába nem takarózni, étlen-szomjan naphosszat vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a magyar nemesnek a nyaka.”