A baranta története
A baranta mozgalom gyökerei az 1990-es évek elejére nyúlnak vissza. A rendszerváltás utáni időszakban új lendületet kapott a nemzeti hagyományok keresése és újraértelmezése, különösen a nyugati típusú hagyományőrző mozgalmak megjelenésével. Ebben az időszakban hatott erőteljesen a baranta alakulására László Gyula régészprofesszor munkássága is, aki előadásaiban a kísérleti régészet fontosságát hangsúlyozta.
A Szent György Lovagrend haditorna szekciója ekkor a Honvédelmi Minisztériumtól kapott támogatást, amelynek részeként a szentendrei Kossuth Lajos Honvéd Katonai Akadémia módszertani segítséget és védnökséget biztosított számukra. 1992-ben a lovagrend apródképző tanfolyamot indított – ebbe a közösségbe csatlakozott be Vukics Ferenc, aki később a baranta stílusalapítójaként vált ismertté. A haditorna kör egyre idősödő vezetője, Gombos Albert, felkérte Vukicsot a kör irányítására, miután a tagság teljesen megújult. 1999-től a csoport neve Zrínyi Miklós Haditorna Kör lett, az oktatott technikai rendszer pedig a baranta nevet kapta.
A hagyományos technikák újraélesztése
A kezdeti időszakban a baranta képviselői szembesültek azzal, hogy a hagyományos magyar harci technikák feldolgozása hiányos. A mozgásanyag pótlására ezért néprajzi gyűjtésekből merítettek, ahol részleges leírások és utalások maradtak fenn a régi mozgásformákra. Ilyen például a karikás ostor használata, amely a harci technikák újraértelmezésében fontos szerepet kapott. Már ezekben az években is előfordultak önálló gyűjtőmunkák, amelyek nem kerültek hivatalosan dokumentálásra, ám gyakorlati eredményeik beépültek a baranta tudásanyagába.
A közösségépítés első lépései
A második baranta közösség 2001-ben alakult Csurgón, Somogy Baranta néven, bár egyesületi formában nem szerveződött meg. Később, Sashalmi Tamás vezetésével, a csoport Fekete Hollók Rendjeként működött tovább, már baranta tagság nélkül. A Magyar Harcos SE keretein belül ekkor már baranta szakosztály is létrejött, míg a III. Béla Lovagrend volt a negyedik közösség, ahol a baranta megjelent. 2004-ben Esztergomban is elindult a baranta oktatás.
Emlékezetes mérföldkő volt, amikor a csapat 2000. augusztus 20-án, a centenáriumi ünnepség keretében, részt vett egy nagyszabású történelmi drámajátékban a Szent György Lovagrenddel közösen. A történelmi korszakok és harci jelenetek bemutatásakor megszületett az igény egy olyan egységes öltözetre, amely időtálló és stílusában a honfoglalás korától a későbbi évszázadokig használható. Ennek eredményeként 2001-re megszületett a bordó fegyverkabát, amely azóta is a barantások összetartozásának egyik legfontosabb szimbóluma.
A sportosodás és szervezeti fejlődés kezdetei
2001-ben fontos események történtek: május 8-án lezajlott az első baranta fokozatvizsga Szentendrén, majd június 30-án megrendezték a harmadik baranta tízpróba versenyt. Ugyanebben az évben született meg a döntés arról, hogy a baranta nem kizárólag hagyományőrző mozgalomként kíván működni tovább, hanem egy teljesítményközpontú harcművészeti és sportirányba mozdul el.
A gyorsan fejlődő közösségek és a növekvő érdeklődés miatt 2004-ben sor került az első baranta közgyűlésre, amely ugyan még informális keretek között, de megalapította a baranta csapatok szövetségét. A szövetség első vezetője Joháczi József lett, aki széles kapcsolatokkal rendelkezett a harcművészeti világban, így őt bízták meg a szervezet megszervezésével. Ekkor két szakágat hoztak létre:
– a gyalogos szakág vezetője Vukics Ferenc lett,
– a lovas szakágét pedig Kelemen Zsolt irányította.
A szövetség hivatalos megalakulása
2008-ban hivatalosan is megalakult a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészetek Országos Szövetsége, amely immár jogi személyiséggel is bírt. Az elnöki tisztséget formálisan is Joháczi József töltötte be, míg Vukics Ferenc továbbra is a gyalogos szakág vezetője maradt.
A szövetséget alapító nyolc egyesület:
Zrínyi Miklós Baranta HMHSE
Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület
Hunyadi Diák, Sport és Kulturális Egyesület
Piliscsabai Cserkészetet és Lovassportot Támogató Egyesület
Magyar Harcos Sportegyesület
Ceglédi Zanshin Sportegyesület
Fejér Baranta Hagyományőrző Sportegyesület
Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesület (Szentendre)
Ez a szervezeti háttér tette lehetővé, hogy a baranta országos szinten koordinált mozgalommá váljon, amelyben helyet kap a múlt tisztelete, a harci hagyományok életben tartása és a jövő generációk képzése is.
Ez a bejegyzés az alábbi forrás alapján készült, annak ismeretterjesztő célú összefoglalása:
Falatovics Ádám: Baranta – egy magyar sportkezdeményezés rövid története, a stílusalapító szemüvegén keresztül
Magyar Sporttudományi Szemle, 25. évfolyam, 1. szám (107), 50–59. oldal (2024)
A baranta története azóta is folyamatos fejlődés: egy élő, organikus rendszer, amelyben harcosok, nevelők és közösségek együtt dolgoznak azon, hogy a magyar harci kultúra ne csak megőrződjön, hanem újra élő valósággá váljon.
További tartalmakért kattints a gombra.