Tudástár

A baranta története

A baranta mozgalom gyökerei az 1990-es évek elejére nyúlnak vissza. A rendszerváltás utáni időszakban új lendületet kapott a nemzeti hagyományok keresése és újraértelmezése, különösen a nyugati típusú hagyományőrző mozgalmak megjelenésével. Ebben az időszakban hatott erőteljesen a baranta alakulására László Gyula régészprofesszor munkássága is, aki előadásaiban a kísérleti régészet fontosságát hangsúlyozta.

A Szent György Lovagrend haditorna szekciója ekkor a Honvédelmi Minisztériumtól kapott támogatást, amelynek részeként a szentendrei Kossuth Lajos Honvéd Katonai Akadémia módszertani segítséget és védnökséget biztosított számukra. 1992-ben a lovagrend apródképző tanfolyamot indított – ebbe a közösségbe csatlakozott be Vukics Ferenc, aki később a baranta stílusalapítójaként vált ismertté. A haditorna kör egyre idősödő vezetője, Gombos Albert, felkérte Vukicsot a kör irányítására, miután a tagság teljesen megújult. 1999-től a csoport neve Zrínyi Miklós Haditorna Kör lett, az oktatott technikai rendszer pedig a baranta nevet kapta.

A hagyományos technikák újraélesztése

A kezdeti időszakban a baranta képviselői szembesültek azzal, hogy a hagyományos magyar harci technikák feldolgozása hiányos. A mozgásanyag pótlására ezért néprajzi gyűjtésekből merítettek, ahol részleges leírások és utalások maradtak fenn a régi mozgásformákra. Ilyen például a karikás ostor használata, amely a harci technikák újraértelmezésében fontos szerepet kapott. Már ezekben az években is előfordultak önálló gyűjtőmunkák, amelyek nem kerültek hivatalosan dokumentálásra, ám gyakorlati eredményeik beépültek a baranta tudásanyagába.

A közösségépítés első lépései

A második baranta közösség 2001-ben alakult Csurgón, Somogy Baranta néven, bár egyesületi formában nem szerveződött meg. Később, Sashalmi Tamás vezetésével, a csoport Fekete Hollók Rendjeként működött tovább, már baranta tagság nélkül. A Magyar Harcos SE keretein belül ekkor már baranta szakosztály is létrejött, míg a III. Béla Lovagrend volt a negyedik közösség, ahol a baranta megjelent. 2004-ben Esztergomban is elindult a baranta oktatás.

Emlékezetes mérföldkő volt, amikor a csapat 2000. augusztus 20-án, a centenáriumi ünnepség keretében, részt vett egy nagyszabású történelmi drámajátékban a Szent György Lovagrenddel közösen. A történelmi korszakok és harci jelenetek bemutatásakor megszületett az igény egy olyan egységes öltözetre, amely időtálló és stílusában a honfoglalás korától a későbbi évszázadokig használható. Ennek eredményeként 2001-re megszületett a bordó fegyverkabát, amely azóta is a barantások összetartozásának egyik legfontosabb szimbóluma.

A sportosodás és szervezeti fejlődés kezdetei

2001-ben fontos események történtek: május 8-án lezajlott az első baranta fokozatvizsga Szentendrén, majd június 30-án megrendezték a harmadik baranta tízpróba versenyt. Ugyanebben az évben született meg a döntés arról, hogy a baranta nem kizárólag hagyományőrző mozgalomként kíván működni tovább, hanem egy teljesítményközpontú harcművészeti és sportirányba mozdul el.

A gyorsan fejlődő közösségek és a növekvő érdeklődés miatt 2004-ben sor került az első baranta közgyűlésre, amely ugyan még informális keretek között, de megalapította a baranta csapatok szövetségét. A szövetség első vezetője Joháczi József lett, aki széles kapcsolatokkal rendelkezett a harcművészeti világban, így őt bízták meg a szervezet megszervezésével. Ekkor két szakágat hoztak létre:
– a gyalogos szakág vezetője Vukics Ferenc lett,
– a lovas szakágét pedig Kelemen Zsolt irányította.

A szövetség hivatalos megalakulása

2008-ban hivatalosan is megalakult a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészetek Országos Szövetsége, amely immár jogi személyiséggel is bírt. Az elnöki tisztséget formálisan is Joháczi József töltötte be, míg Vukics Ferenc továbbra is a gyalogos szakág vezetője maradt.

A szövetséget alapító nyolc egyesület:

  • Zrínyi Miklós Baranta HMHSE

  • Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület

  • Hunyadi Diák, Sport és Kulturális Egyesület

  • Piliscsabai Cserkészetet és Lovassportot Támogató Egyesület

  • Magyar Harcos Sportegyesület

  • Ceglédi Zanshin Sportegyesület

  • Fejér Baranta Hagyományőrző Sportegyesület

  • Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesület (Szentendre)

Ez a szervezeti háttér tette lehetővé, hogy a baranta országos szinten koordinált mozgalommá váljon, amelyben helyet kap a múlt tisztelete, a harci hagyományok életben tartása és a jövő generációk képzése is.

Logo

Ez a bejegyzés az alábbi forrás alapján készült, annak ismeretterjesztő célú összefoglalása:

Falatovics Ádám: Baranta – egy magyar sportkezdeményezés rövid története, a stílusalapító szemüvegén keresztül
Magyar Sporttudományi Szemle, 25. évfolyam, 1. szám (107), 50–59. oldal (2024)

A baranta története azóta is folyamatos fejlődés: egy élő, organikus rendszer, amelyben harcosok, nevelők és közösségek együtt dolgoznak azon, hogy a magyar harci kultúra ne csak megőrződjön, hanem újra élő valósággá váljon.

További tartalmakért kattints a gombra.